A világ gazda(g)sága

Európa megállíthatatlanul robog a totális központosítás felé. Közös gazdaságpolitika, közös bankrendszer, közös adórendszer. És mindennek következményeként közös, vagyis központosított kontroll.

Az egyes számú rövidtávú cél minden EU tagország számára a nagybankok patrimoniális helyzetének megszilárdítása, majd a költségvetési politika szigorítása minden egyes tagországban. Kerül, amibe kerül, ez vár ránk az elkövetkezendő években. Ezenfelül pedig persze megkezdődött a harc az egyelőre nem központosított banki információs rendszer (amely az adócsalás, valamint a tisztességtelen versenyhelyzet teremtésében főbűnösnek lett kikiáltva) egységesítésére, a nagy, brüsszeli központ, a Nagy BankTestvér kialakítására. Az eddig a privacy szempontjából megbízhatónak tartott országok, mint Svájc, Luxemburg vagy Ausztria, mind hajlandónak nyilatkoztak az európai banki információcsere-rendszerhez való csatlakozásra. Bezárul a kör.

Egyes európai országokban (mint Olaszországban) már működik a rendszer egyszerűsített változata. Úgy a magánszemélyek, mint a cégek minden egyes pénzügyi mozgásáról (legyen az akár egy 25 eurós átutalás a gyerek úszásórájára) a bankfiók automatikus jelentést tesz a központi bankok felé. A számlákon történő pénzmozgásokból (1000 euró fölötti pénzmozgás kizárólag átutalással bonyolítható), a kiadási oldalt elemezve a rendszer felméri, hogy az adott adóalanynak mekkora nagyságrendű bevételt kell produkálnia ahhoz, hogy ezeket a kiadásokat fedezni tudja. A két érték (a tényleges kiadási és a becsült bevételi) közötti eltérés pedig nem haladhat meg egy bizonyos mértéket, máskülönben azonnal adóügyi ellenőrzés alá vetik az érintett személyt.

A Big Bank Brother bevezetése nagyban hozzájárult a luxuscikkek (autó, ékszerek stb..) piacának gyakorlatilag egyik pillanatról a másikra történő összeomlásához, míg az 1000 eurós készpénzkorlátozás pedig további szektorok megzuhanásához vezetett. Hogy csak egy banális példával éljünk, egy igazgyöngy kiskereskedő panaszát hallgattuk a minap, aki arról mesélt, hogy kliensei nagy része mostanáig a szeretőinek ajándékot vásárló és bujkáló férjek közül került ki, most az 1000 eurós limit bevezetésével viszont ez a réteg kikerült a körből, senki nem szeretné ugyanis, hogy a drága ajándékoknak a számlakivonaton nyoma maradjon...
Hát igen, a szeretők sem maradtak ki a megszorításokból....

Spanyolország szigorìt. A szabályos dokumentumokkal nem rendelkező külföldiek (a becslések szerint Spanyolországban kb. félmillióan, ebből 160.000-en pedig az EU-n kìvülről érkeznek, őket érinti az új törvény) nem kaphatnak többé dìjmentes orvosi ellátást, amely a sürgősségi ellátásra, a terhesgondozásra, valamint a kiskorúak ellátására korlátozódik ezentúl.

A spanyol egészségügyi reform szeptemberben 10%-ot vett el az egészségügyre szánt éves keretből, nagyrészt az illegális bevándorlók kárára. Ennek következményeképpen - ahogy ez lenni szokott - , a privát biztosìtók máris kivetették a szemüket az "új lehetséges célcsoportra" és kedvezményes biztosìtási ajánlatokkal bombázzák az illegális bevándorlókat. Az árak havi 55 eurótól kezdődnek, a 65 éven felüliek pedig havi 155 euró kifizetésével érezhetik biztonságban magukat. Nagy érdeklődésre azért nemigen számìthatnak. 

A törvény tavaly szeptemberében lépett életbe, mégis most került csak fókuszba annak kapcsán, hogy egy 28 éves szenegáli bevándorló elhunyt tuberkulózisban, miután egy mallorcai kórházban nem voltak hajlandóak kezelni a férfit,  aki háromszor is a kórházhoz fordult kezelésért. 

Az emigránsokat védő szervezetek természetesen azonnal rasszistának titulálták az új törvényt, amely szerintük csak kiélezi szociális ellentéteket a helyiek és a bevándorlók között. Madridban eközben több százan vonultak fel, diszkriminatìvnak titulálva az új rendelkezést. 

Válság, megszorìtások, elszegényedés. Igaz, hogy Kìnában 2013-ra 8% fölötti gazdasági növekedést prognosztizálnak, a márciusban megválasztott újdonsült  Xi Jinping azonban spórolásra buzdìtja a tehetős kìnaiakat.

Jinping törvényben tiltotta meg a luxustermékek reklámozását. A rendelkezés célja a kìnai újgazdagok (immár minden 1300 lakosra jut egy dollármilliomos) a fékevesztett költekezésének megállìtása, valamint a korrupció megfékezése is, amelyben az új trend szerint a "megszokott borìték" helyett a luxustermékek váltak a fizetőeszközzé (hála adózási szempontból is "jobban kezelhető" voltuknak). 

Az újdonsült elnök (és tavaly november óta a Kìnai Kommunista Párt Főtitkára) intézkedései szerint a kìnai hadsereg vezetői is megkapták a viselkedési normák "Tìzparancsolatát", ahol 10 pontban fogalmazták meg az új elvárásokat, mint például hivatalos fogadásokon való alkoholfogyasztási tilalom.  

A SARFT, a kìnai állami Rádió -, Televìzió -és Mozifelügyelet pedig közleményben tiltotta meg a luxustermékek  reklámjainak közvetìtését, "helytelen értékrendre és életmódra buzdìtóak"-nak titulálva azokat. 

Az újonnan meghozott intézkedések következményeképpen a Hengdeli valamint az Emperor Watch and Jewellery, a két legnagyobb kìnai luxusóra forgalmazó cég részvényei a hongkongi tőzsdén már 2,2 illetve 1 %-ot veszìtettek értékükből.

Területe akkora, mint Európáé. A világon minden 5. ember kìnai.... Észrevettétek már? 

A kapitalizmuson alapuló gazdasági reform 1978-as bevezetése óta mára a világ leggyorsabban fejlődő gazdaságává vàlt, 2008-tól a legnagyobb exportőr, 2010 óta pedig az importban is az első.

A legtöbb hadiszakértő egyetért abban, hogy Kìna katonai szuperhatalom (1964-ben már saját fejlesztésű nukleáris fegyverrel rendelkezett), bár már a múltban is volt mivel dicsekednie ezen a téren: egészen a második világháború végéig Kìnáé volt a világ legnagyobb hadserege is, a fegyverkezésre szánt éves büdzsé az Egyesült Államok után a legmagasabb és évi 10%-os növekedést mutat. 

A GDP tekintetében Kìna az Egyesült Államok után második helyen áll (bár az egy főre jutó GDP tekintetében jóval rosszabb az arány). A siker legfőképpen a gyakorlatilag végtelen mennyiségben és olcsón rendelkezésre álló munkaerőben rejlik.  

A városokban a munkanélküliségi ráta 4% körül van, mìg az országos mérőszám sem haladja meg a 10%-ot.

A kìnai törvények szerint 2008 óta a hivatalos munkaidő az addigi heti 48 óráról a megszokott 40 órára csökkent, a valóságban azonban kevesen dolgoznak napi 12-14 óránál kevesebbet (heti 60-70 óra). egy ember produktuma tehát átlagosan 50%-kal több, mit az átlag európai szint, ráadásul annak kb. egytizedébe (gyakran még ennél is jóval kevesebb-be kerül. Nem csoda, hogy multinacionális cégek legtöbbször Kìnàba teszik át gyártási részlegüket és itt még egy nagyon fontos dolgot kell kiemelnünk.

Európában a környezetvédelmi előìrásoknak való megfelelés valamint a hulladékfeldolgozás költségei  az egeket ostromolják, egy 2 főt foglalkoztató kereskedelmi iroda éves költsége a különféle biztonsági előìrásoknak való megfelelés érdekében  2500-3000 euró (havi 90000 forint). Képzeljük ezt egy 2000 fős textilgyár esetében. Hát ezek a költségek Kìnában nincsenek. A veszélyes hulladék az utcán hever és gyerekek játszanak mellette. 

Nem csoda a rohamos gazdasági növekedés. A vidékről érkező munkások (köztük rengeteg kiskorú) még inkább ki vannak téve a városi rabszolgasorsnak és a 16-18 órás munkanapoknak. Kìmélet nincs, szünnap nincs.

Az elmúlt évtizedekben tömegekben indult meg a kìnaiak külfoldre vándorlása is, Nyugat-Európában elsősorban éttermeket és bárokat vásároltak meg, ők azok, akik a hitelektől megroggyant tulajdonosok elé lépnek a készpénzzel megtömött aktatáskával, fizetnek és onnantól kezdve dolgoznak. Vagy ahogy sokan suttogják, pénzt mosnak. 

Kìnában a hivatalos adatok szerint 317 dollármilliárdos él (a világon összesen 1453), ezenkìvül több, mint egymillió kìnai rendelkezik 10 millió yuant (vagyis 1,3 millió eurot) meghaladó magánvagyonnal. Gyakorlatilag 1300 lakosra jut egy milliomos. 

Cikkünk apropója a nemrég publikált OECD tanulmány a kìnai gazdaságról, amely szerint 2016-ra Kìna a világ legnagyobb gazdaságává növi ki magát, 2013-ra 8,5%-os, 2014-re pedig 8,9%-os gazdasági növekedést prognosztizálva.

"2 bomba a Fehér Ház ellen, Obama elnök megsérült"

Ez volt az a hamis tweet, amely tegnap jelent meg a Twitteren az AP hìrügynökség neve alatt (1,9 millió követő) és a Wall Street Journal becslései szerint 200 milliárd dollárnyi kárt okozott a részvénypiacon. A hìrt rövid időn belül cáfolták, a részvénypiacon működö automatikus adásvételi rendszerek (algoritmusok) akcióba lépését azonban nem tudták már megakadályozni.  

2 perc leforgása alatt 145 pontot esett a Dow Jones.

Az eset egyrészt újra a felszìnre hozta a tőzsde immár kvázi automatizált működésének gyenge pontjait és az algoritmusok nem 100%-os megbìzhatóságát. (az automatizált rendszerek akár a social media-ban közölt post-ok alapján is működésbe léphetnek). 

Guy Ryder, az International Labour Organization elnöke nemrég hozta nyilvánosságra a munkanélküliségre vonatkozó legfrissebb adatokat.

A fiatalkorúak munkanélkülisége tragikus méreteket öltött, a helyzet a legkétségbeejtőbb Dél-Európában, a Közel-Keleten és az észak-afrikai térségben. A gazdasági világválság leküzdésére irányuló törekvések és megszorìtások nem kedveznek a munkahelyteremtésben sőt, az elsősorban a kis -és középvállalkozásokat sújtó intézkedések csak felgyorsìtják illetve megkönnyìtik a tömeges elbocsájtásokat. A KKV-k számára létfontosságú lenne a hitelhez jutás feltételeinek megkönnyìtése.

A világon elérte a 198 milliót a regisztrált munkanélküliek száma, amelyből 74 millió fiatalkorú. 

870 millió (vagyis bolygónk összlakosságának közel 15%-a)  azoknak a száma, akik napi 2 dollárnál - vagyis havi 60 dollárnál - kevesebb-ből élnek.

2015 és 2030 között azért, hogy a munkanélküliek aránya ne növekedjen, hanem maradjon a mostani - már tragikus - szinten a munkaképes korúak körében - számolva a népességnövekedéssel -, 470 millió munkahelynek kellene termetődnie. 

A Világbank és a Nemzetközi Valutaalap szokásos tavaszi meetingjén központi témaként fogják kezelni a munkahelyteremtés szerepét a gazdasági fejlődésben. 

Jean-Paul Fitoussi közgazdász által került megszervezésre Párizsban az Új Világ Fórum, ahol politikusok, közgazdászok és vállalkozók cserélnek eszmét a gazdasági válságból kilábalás lehetőségeiről. A találkozón részt vett Francois Hollande és Angela Merkel is, aki felhìvta Hollande figyelmét a francia adósságállomány mihamarabbi csökkentésére. Hollande 2016-ra prognosztizálta országa mérlegének pozitìvba fordulását. A francia államfő hangsúlyozta ezen felül, hogy a megszorìtó intézkedéseken túl a gazdasági növekedésre is koncentrálni kell. A kizárólag a megszorìtásokra alapuló gazdaságpolitika ugyanis leblokkolja a fogyasztást, következésképpemn az egész gazdaságot.

Az erre vonatkozó tanulmányokat Alain Couttolence, a Nielsen Europa vezérigazgatója tárta a nyilvánosság elé:

"Eddig a fogyasztók a nagyobb kiadásokról mondtak le, új autó, új lakás. Olyan pontra érkeztünk azonban, hogy most már a mindennapi kis kiadások is gondot jelentenek"

Christine Lagarde, a Nemzetközi Valutaalap elnöke minap annak az aggodalmának adott hangot, miszerint a az egyes országok egyenlőtlen és kiszámìthatatlan gazdasági viselkedése egy új korszak kezdetét jelentheti a világgazdaság tekintetében. 

Az érintett országok gyakorlatilag 3 csoportba oszthatóak Lagarde szerint:

1. A fejlődő országok növekvő piacai: közös jellemzőjük a gyors növekedés volt, a fejlettebb országok egyre alacsonyabb kamatlábainak köszönhetően növekvő adósságállomány a közeljövőben komoly gondok forrása lehet. A Lagarde által nyilvánosságra hozott adatok szerint az elmúlt 5 évben a fejlődő piacokon a hitelkihelyezések mennyisége mintegy 50%-kal emelkedett. Csak az elmúlt egy évben ez az arányszám 13% volt Latin-Amerikában és 11% Ázsiában.

2. Lagarde ebbe a csoportba sorolja az ún. "evickélő" országokat, mint az Egyesült Államok, Svájc és Svédország. Az Egyesült Államokra vonatkozóan Lagarde kritizálta az államadósság csökkentésére vonatkozó rövidtávú terveket, túl gyorsnak és a polgárokra nézve túl veszélyesnek titulálva azokat főleg ilyen bizonytalan időkben, amikor a munkanélküliség is példátlan méreteket öltött. Idén a GDP-hez viszonyìtott államdósság az Egyesült Államokban 108% körüli lesz, amelynek csökkentése komoly feladat elé állótja majd úgy a kormányt, mint az amerikai népet.

3. A "regenerálódó" országok, tehát Japán és az eurozóna. Európára vonatkozóan Lagarde elsődlegesnek a bankrendszerek helyretételét tekinti, akár egyes bankok bezárása által is. Japán helyzetét pedig abszolút kritikusnak és tarthatatlannak nevezi az IMF elnöknője, ahol az adósságállomány az aktuális GDP 245%-a immár. 

Fiscal Compact, vagyis a Gazdasági és Monetáris Unió (GMU) stabilitásról és növekedésről (Sic!) szóló Egyezménye, amely 2013. március 1-gyel lépett életbe (hazánkra az egyezményben foglaltak nem jelentenek egyelőre kötelezettséget, egészen addig, amìg be nem lépünk az eurozónába), gyakorlatilag az egyes EU országok költségvetési politikájának szabályozásáról szól, miszerint a ratifikáló országoknak egyensúlyban lévő vagy pozitìv mérleget kellene felmutatniuk.  

Az egyezmény részét képezi még a strukturális hiányra vonatkozó középtávú célkitűzések szabályozása, amelynek mértéke a GDP 0,5%-a lehet. Ettől való jelentős eltérés esetén azonnali korrekciós mechanizmusokat és konkrét intézkedéseket kell beindìtania a "vétkes" orszàgnak. Hogy ezek a mechanizmusok miből állnak, hát azt természetesen nem az ország egyénileg dönti el, kötelezve vannak viszont azok szigorú törvénybe foglalására. 

Ezenfelül: a Stabilitási Egyezmény értelmében ha egy tagállamban a hiány átlépte a 3 százalékos hiányküszöböt, az államadósságot évente legalább az aktuális adósságszint és a 60 százalékos államadósság-küszöb közötti különbség egyhuszad részével kell csökkenteni. Lassuk a magyar példát 2011 év végi adatokkal:

Államadósság / GDP: 79,7 %

Különbség a maastrichti követelményekhez képest: 19,7 %

Kötelezettség az államadósság csökkentésére évente: 0,954 %, számokban kifejezve ez azt jelenti, hogy valahonnan az államkasszába kellene varázsolni évi plusz kb. 214 milliárd forintot.  

A magyar valóság és az európai követelményeknek való megfelelés lehetősége elég távolinak tűnik, a magyarok sorsa pedig korántsem rózsásnak. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy néhány eurozónás államban az államadósság / GDP arány 100%-nál is magasabb, képzeljük csak el, ezekben az országokban hogyan tudnak majd  olyan költségvetési eredményeket produkálni, amelyek még a gazdaság fellendülés esetén is ritkaságszámba mennek... Hát még manapság, a recesszió közepén.

Március első napjaiban, amìg mindenki a tavaszt várta (ami azóta sem érkezett meg), a német Bundesrat elutasìtotta a a Fiscal Compactra vonatkozó, a kormánya által beterjesztett törvényjavaslatot.

Itt tartunk...